|
Amennyiben azt
a megbízást kapnám, hogy mutassam be egy külföldinek,
milyen is az igazi magyar zene, a magyar mentalitás, a magyar
vérmérséklet, kár is lenne azzal fáradoznom,
hogy egy üres kazettára másoljak Bartók,
Muzsikás, Lagzilajcsi, Liszt, Sebõ, Cseh Tamás,
Európa Kiadó, vagy egyéb hazai szerzeményeket.
Sokkal célravezetõbb a tájékozatlan
külhonit egy InterMagyar produkcióval szembesíteni.
Amerikai, német, szerb, vagy akár brazil létére
a kedves idegen garantáltan rácsodálkozna,
hogy a legsajátabbjának hitt blues, tangó,
keringõ, lambada, – de több egyéb örökbecsû
rigmus is –, mára már a magyar kultúrkincs
szerves és leválaszthatatlan része. A Dallas-szignáltól
a Money, money, money-ig végighömpölygõ
kanosszajárás alatt – amit buja öltözetû
földijeink vehemens módon adnak elõ – csak
úgy fröcsögnek a gulyáskrémek, röpködnek
a fokosok. Ez a szoros kapcsolat az idegen nációk
muzsikájával az InterMagyar trió kezén
megmagyarítva egy csöppet sem felületes. Az egymástól
idegennek hitt dallamokat zökkenõmentesen fûzi
zsinórra Bogárdi Aliz briliáns hegedûjátéka,
és magasfokú kohéziót biztosít
a roma ritmusokat sulykoló két fiú, Kerekes
Konél nagybõgõs és Babarci Bulcsú
gitáros.Végre egy pécsi grupp, amelyik a kommerszbe
olvadás veszélyei nélkül a nemzeti lobogóhoz
méltón irányítja rá a figyelmet
a gyakran meglepõ kapcsolatokra és azonosságokra.
Végtére is minden nép ugyanazt a skálát
és alapritmust veszi kályhának, amitõl
bárki kedvére eltáncolhat. A Mecsek, Baranya,
Pavilon, stb. zenekarokban is feltûnõ InterMagyaréknak
fényes jövõt jósolok, és hogy mi
lenne a véleménye minderrõl zöldpaszportos
barátunknak? Kicsit meg lenne illetõdve, de nekem
sem volt mindennapi élmény, amikor nyári vakációm
során az "ilio bilio milio rózsaszál"
örmény változatával (vagy eredetijével?)
találkoztam.
Sas
Miklós, Univ Pécs
|
