A ZENE

"A Dallas-szignáltól a Money, money, money-ig végighömpölygõ kanosszajárás alatt – amit buja öltözetû földijeink vehemens módon adnak elõ – csak úgy fröcsögnek a gulyáskrémek, röpködnek a fokosok." — Sas Miklós, Univ Pécs

"A népzene nem vész el, csak átalakul." – Balogh Robert, Petõfi Rádió

"Bazmeg... ezek kurva jók." – ismeretlen, Veszprémi Utcazenész fesztivál

"...a szirtaki egy albérleti papírkutyaság a Szõke Legényhez képest." — Les, InterMagyar rajongói fórum
 
Régiek és kortársak a megvezetésrõl:
Robert Goffin: Hírfej a csárdásról (Ford.: Rónay György) Márvány-vágtatás, Európa Könyvkiadó, 1969.
Farkas Imre, Nádor József: Hogyan születik a magyar nóta? Budapest, 1937
VALLOMÁSOK A MEGVEZETÉSRÕL
 
"Az intermagyar életmódhoz hozzátartozik, hogy nemcsak a hagyományos értelemben vett "mûvészeti" területeken próbál tájékozódni, keresgélni az ember, hanem magát az életet is mûvészetnek fogja fel, és akként is kezeli. Vagyis alkotó módon él, próbálja kommunikálni érzéseit, gondolatait a többi ember felé, sõt, ha egy mód van rá, próbál a többi emberben kellemes benyomást kelteni, így vagy úgy, nemritkán kifejezetten szórakoztató módon.
Ez az egész ügyködés nem mellõzhet tehát bizonyos kellékeket, hogy úgy mondjam, bizonyos külsõségeket. "Tartalomhoz a forma: AMFORA" – ahogy a szólás mondja a szólásmondást egy régi, nyolcvanas évekbeli reklámszöveg köntösében. Ilyen alapon elkülöníthetünk intermagyaros ízlés szerint menõ és gáz dolgokat - legyen szó öltözködésrõl, konyháról, kikapcsolódási formáról, udvarlási és hódítási módszerekrõl (ld. késõbb: A megvezetés pszichológiája), hajviseletrõl…et cetera.
Egy-két menõ dolog: hawaii-mintás ing gengsztercsíkos Siptár-pantallóval (ing kb. mellközépig kigombolva), no-name csípõfarmer "SEXY" feliratú, madonnás dekoltázsú T-shirt-tel, akkor magassarkú, bugyi nem kötelezõ, hófehér ing téglapiros ("úgy varratott") trapéznadrággal, csilli-villi narancssárga fejkendõ a dalmát tengerpartról (a Balkán amúgy is menõ), zöldhagyma-saláta retekkel, kelbimbós paradicsomsaláta reszelt sajttal, Toulouse-Lautrec leves fél óra alatt elkészítve, a babócsai Harmonikás Misi kocsmája, Pécsett a Vaskos, meg a gasztro- és borfesztivál, veszprémi utcazenei fesztivál, szemöldökhúzogatás amúgy romásan, charme-os mosoly, elbûvölõ tekintet, nagylelkûség mind érzelmi, mind anyagi értelemben…és még sorolhatnánk." — részlet Bogárdi Aliz "A megvezetés mûvészete" címû rádiómûsorából
 
 

"...ez már megint egy újabb antiutopisztikus látomás a sok közül. Ugyanúgy, ahogy a felborult bioritmusú feketerigók éjfél után az utcai lámpák fényében a jégkrémesautó szignálját trillázva udvarolnak egymásnak, az urbánus népzenész is fülel, és feldolgozza magában azokat a dallamokat, melyeket maga körül hall mindennapi teendõit végezve – az utcán, bevásárlás közben, munka közben a rádiót hallgatva, este a tévét nézve, éjszaka a koncerten, a diszkóban, a kocsmában, a plázában. A népzene – amit egyébként az angol nyelv populáris zenének nevez – él, mert szükség van rá. A szórakoztató média formálja az ember ízlését, az ember pedig – akár ízlik neki, akár nem – megeszi a jégkrémet. A kérdés csak az, hogy képes-e a szervezete kivonni a jégkrémbõl a számára szükséges vitaminokat..." — részlet Babarci Bulcsú "A megvezetés esztétikája" címû rádiómûsorából